Már régen éreztem magamban elég erőt és kitartást ahhoz, hogy ideüljek és szavakba foglaljam, mégis hogy állok. De most itt az ideje, eljött a pillanat, amikor szembe kell néznem a tényekkel, a valósággal - a kudarcommal.
Az egész hétvégém egy merő borzalom volt, kaja kaja hátán. Pörkölt, krumplipüré, sült csirke olajban sült burgonyával, brassói, rizs rántott hússal, pizza, fánk, csokoládé. Felsorolni is borzasztó, rettenetesen sok, zsíros, hányingerkeltő.
Annyira jól ment a múlt héten, annyira erős voltam, naponta egyszeri evéssel bírtam ki a napot, s jól éreztem tőle magam. Ma teli tömtem magam, most pedig furdal a lelkiismeret, s egy hang állandóan a fülembe súgja, hogy mennyire gyönge vagyok, egy hatalmas, hájas disznó, aki ha így folytatja, soha nem lesz több annál a hájas zsírtömegnél, aki most.
Üres akarok lenni, szép, törékeny, vékony, bántudat mentes. De jelen pillanatban ez csak egy nagyon távoli álomnak tűnik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése