csütörtök

Binge.

Förtelmes, bűntudattal teli, hányingerkeltő, önutálattal teli binge. Annyira jól bírtam, már-már kezdem azt érezni, hogy a jó úton haladok, hogy ha így folytatom, elérem a célomat, erre mindent elrontok, csupán egyetlen óra alatt. Utálom magam, a gyengeségem, a hájamat, az egész testemet. Mindenemet, az összes hajszálamat, a szempilláimat, a hasam, a lábaim, a karjaim, a vállam, a hátam, a fenekem, a lábfejem; egytől-egyig, külön-külön minden testrészemet tetőtől talpig. S gyűlölöm a bensőmet, a lelkemet, a szívemet, az érzéseimet, a gondolataimat.

Mindent magamba tömtem, amit csak megkívántam, salátás-kolbászos-majonézes szendvicset, csokit, hatalmas mennyiségű jégkrémet és fagyit, gabonapelyhet, melegszendvicset, gyümölcsöket, gombapaprikást, rántott húst, krumpli pürét. A negyedét kihánytam, a többi azóta is mérgez belülről, nem hagy nyugodni, lassacskán elraktározódik, tovább növelve a már alapból hatalmas zsírréteget rajtam. Undorodom magamtól, gusztustalan amit tettem, de már nem tudom visszacsinálni, már késő.

Holnaptól jobban vigyázok. Nagyobb önkontroll, szigorúbb napirend - önfegyelem. Meg tudom csinálni, képes vagyok rá, csak koncentrálnom kell.