Utálok kaját kidobni, vagy bármi más módon elpazarolni. Mégis erre vetemedtem, mert anyáék nem hagynak békén, nem bírják ki, hogy ne szóljanak bele abba, amit csinálok.
Tegnapelőtt fél órás prédikációt kaptam, hogy mennyire egészségtelen, hogy nem eszem kenyeret, és a többi, mert fejlődésben lévő szervezet vagyok. Nem. Egy fejlődésben lévő disznó vagyok, akinek mindenképpen fogynia kell. Miután megkaptam a kioktatást, anya számon kért rajtam minden egyes falatot, amit aznap fogyasztottam - a háromnegyedét a mennyiségnek hazudtam, ő mégis leszidott, hogy milyen kevés. Pedig igazából rengeteg, felsorolni is szörnyű volt. Tegnap úgy döntöttem, hogy megóvom magam a felesleges kihallgatástól, ezért két szelet sült csirkehusit kiraktam egy tányérra, hogy odaadom a kutyának. A terv eddig jó is volt, de a kutyusom az első szeletet sem falta fel teljesen, én pedig nem kockáztathattam meg, hogy anyáék ott találják nála a finom csirkét. Így gondosan szeletekre vágtam a húst és szépen egyesével lehúztam őket a wc-n. Utáltam magam közben, kirakhattam volna egy szalvétában egy padra, hátha valakinek segítek vele.
Jókedvűen ébredtem, üres hassal. Reggel kénytelen voltam lerázni anyát, mikor szokásához híven reggelit akart nekem készíteni. Gondolni sem bírtam arra, hogy egyek, főleg nem olyan tápláló és rettenetesen hizlaló kaját, mint amilyet belém akart tömni. Mondván, hogy nem eszem eleget, becsomagolt nekem egy szendvicset, amit nagylelkűen odaajándékoztam egyik osztálytársamnak.
Utálom, hogy hazudoznom kell az evés miatt. Utálom, hogy titkolóznom kell, pazarolnom, elutasítanom. De ha nem teszem meg, soha nem leszek vékony. Soha nem fognak úgy gondolni rám az emberek, hogy milyen csodálatos alakja van... ha eszem, egy tehén maradok életem végéig.
Most puffadtnak érzem magam, telítettnek, hájasnak. Egész nap üres volt a gyomrom, nem kellett volna megennem este azt a gránátalmát. Bűntudatom volt, hogy veszik nekem a sok finomat - hiába mondom, hogy nem kell, ne vegyenek nekem semmit, meg sem hallják. Így mikor anya megpucolta nekem, megettem, és boldog voltam, hogy örült neki. De már nem rám figyel, egyedül maradtam a hájas combjaimmal, a hatalmas fenekemmel és a zsírréteggel körbevett hasammal - az önutálatommal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése